3. rész

/Sakura/

- Köszönöm Suigetsu.

- Nincs mit, de elmagyaráznád mi volt ez az egész?

- Majd később.. Sasuke most már nyugodtan előjöhetsz, tudom, hogy ott vagy.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lett a chakra érzékelésed.

- Ne hidd, hogy csak te fejlődhetsz. Nem csak én, de szinte mindenki erősebb lett! Főleg Naruto!

- Hn.. Hiszem ha látom. És te mibe is edződtél meg?? A munkádba? Egyre jobban megy fel bennem a pumpa.. Miért kell ezt mindig felhoznia valakinek?! Nem tud rólam senki, SEMMIT.

- Nem tudsz te rólam semmit!

- És nem is akarok.

- Akkor miért kell itt legyek?! Miért kell 1 hónapig még a képedet bámulnom?! Miközben  emelkedett a hangerőm, egyre közelebb mentem hozzá, míg már csak pár centi választott el minket, és farkasszemet néztünk egymással.

- Mert tudni akartam, hogy kerülsz ide. Tudni akartam mi keresnivalód lehet egy olyan helyen. De amit hallottam Itachitól.. Már nem érdekelsz. Egyszerűen undorodom tőled.. 

- Akkor miért kell még most is itt legyek?!

- Ki mondta, hogy itt kell legyél?

- Akkor megyek!

- Menj!

- Hn.  Ennyi kellett. Végre megszabadulok tőle, és 'haza'mehetek.

/Sasuke/

- Most hagyod elmenni?

- Igen.

- Már tényleg nem érdekel? Csak azért amit Itachi mondott? Te is pontosan tudod mire képes, nem vagy kíváncsi Sakura verziójára?

- Nem. Nem érdekelnek Itachi kurvái.

- Azért elég vicces, hogy pont te ítélkezel az emberek felett..

- Mivan?!

- Aki nem tudja a történeted, csak egy szökött sorozatgyilkosnak néz.. De aki ismer, tudja, hogy nem vagy az!

- Hn. Menjünk vissza a rejtekhelyre.

- Én még nem. Utána megyek.

- Felőlem.

/Sakura/

- Miért követsz Suigetsu?!

- Nyugalom.. Csak beszélni akarok veled.

- Mégis miről?

- Kíváncsi vagyok. A történetedre. Mégis hogy kerülhetett ide Konoha legjobb medikusa, a hokage tanítványa?

- Honnan tudod ezeket rólam??

- Megvannak a forrásaim.

- És.. Ezeket Sasuke is tudja?

- Nem. 

- Értem.

- Na akkor. Elmondanád?

- Mégis miért kéne felfednem az inkognitóm egy szökött ninjának?

- Mert akkor hasznos információkat mondhatok az Akatsukiról.

- Honnan veszed, hogy érdekel az Akatsuki?

- Kit nem érdekelnek?

- *nagyot sóhajtottam* Ha elmondom békén hagysz, és hazamehetek?

- Meglátjuk.

Később a rejtekhelyen
/Sasuke/
- Végre megjöttél Suigetsu.. És te miért is jöttél vissza?
- Mondtam, hogy nincs ennek semmi értelme.. Megyek is vissza.
- Nem mész Sakura! Legalább is addig nem míg el nem mondod Sasukénak amit nekem!
- Ki mondta, hogy én meghallgatom?
- Én! És betolt mindkettőnket a hálómba.
- És addig ki nem jöttök, míg meg nem hallgattad Sakurát!

/Suigetsu/
- Ez most mire jó?
- Most először láttam Sasukét érdeklődni egy lány után.. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.
- Cpf.. És egy ilyen ribanccal?! Miért nem velem?!
- Mert ő legalább nem idegesít.
- Mi van cápafej?! Kit nevezel te idegesítőnek?!
- Azt akitől épp beszakad a dobhártyám.
- Hn.. És elindult volna a szobájába, de a csuklójánál fogva visszahúztam.

/Sasuke/
- Ezért még megölöm Suigetsut.
- Ne hidd, hogy én ezt annyira élvezem.
- Akkor már mondd, mert úgy se mehetünk ki.
- Mi érdekel?
- Igazából semmi, de azt mondd amit Sugigetsunak mondtál.
- *nagyot sóhajtott* Az egész úgy kezdődött, hogy fél éve Tsunade elküldött engem egy titkos 'A' besorolású küldetésre, aminek a célja az volt, hogy minél többet megtudjak az Akatsukiról, a tervükről, de legfőképp Itachiról. Annyi információt kaptam, hogy akörül a bár körül sokat látni őket. Tsunade azt mondta, bárhogy megszerezhetem az információkat, de ne tudják meg, hogy ninja vagyok.
- És erre a legjobb módszer az volt hogy kurvának állsz?
- Igen. De nem igazi kurvának álltam, ugyanis soha nem feküdtem le egy ügyféllel sem, csak genjutsuval elhitettem velük.
- Itachit nem hiszem, hogy sikerült genjutsuval átverned.

- Ahogy mondod.. Őt nem sikerült... Bár őt nem is akartam.. Mert ő vert át engem..

- Micsoda?

- Jól hallod. Átvert engem.

- Hogyan? És miért?

- Sokszor járt a bárba, és mindig engem kért. Kiszúrt magának, és meg akart szerezni, de én mindig lekoptattam. Egyszer felajánlotta, hogy elvesz engem, és több leszek mint egy közönséges ribanc. Még mindig nemet mondtam, de itt már indokot követelt, hogy miért utasítom mindig vissza. Azt mondtam, azért nem, mert én már mást szeretek. Erre egy jutsuval kiderítette a személyét. De csak ennyit tudott, mert az emlékeim nagy részét leblokkoltam, hogy még az ilyen esetekben se lehessen kideríteni a személyiségemet. Majd egy este bejött a bárba, csakhogy más alakjában, de erre nem jöttem rá. Felvitt magához, majd amikor megtörte a jutsuját, és rájöttem, hogy ki is valójában, megerőszakolt. Féreg.

- Ki alakjában ment a bárba?

- A tiedben.. Azért dőlt be Itachinak mert azt hitte én vagyok?! De amikor meglátott.. Akkor ezért volt ilyen ellenszenves?? Azt hitte megint Itachi..

- És azért voltál velem olyan akkor, mert azt hitted Itachi vagyok?

- Az elején igen, amíg rá nem jöttem, hogy nem Itachi vagy. Utána már csak az inkognitóm kedvéért.

- Akkor, most miért fedted fel az inkognitód?

- Mert már eleget megtudtam az Akatsukiról, és már úgy is mennék vissza Konohába, de előtte még el kell intézzek valamit, amihez a segítségedet kérném.

- Mihez?

- Bosszút akarok állni Itachin.

- Szerinted képes lennél legyőzni Itachit?! Ugyan már Sakura ne nevettess.. 

- Miért kell mindig ilyen önteltnek lenned?!! Miért kell mindenkit lenézz?! Nem csak te fejlődtél, képzeld én is! Már nem vagyok az a kislány, aki utánad sír! 18 éves vagyok, és akár egy ütéssel képes lennék megölni egy embert!

- Azért annyi ideig nem voltam távol..

- Mégis miből képzeled?! Nem tudod mennyit fejlődtem!

- Nem ezt a részét nem hiszem.. Bár azért biztos van benne túlzás, hanem, hogy már nem sírsz utánam...

- Honnan veszed?!

- Onnan, hogy visszacsókoltál.
/Sakura/ (Khm.. picit elszabadult a fantáziám, azért az a bizonyos 16os karika most kijárna ennek a résznek...:D) http://www.youtube.com/watch?v=WHjdVKQSkg4 (háttérzene)
Aztán hirtelen a kezeit a fenekem alá tette, majd a falhoz nyomott, és én erre ösztönösen a lábaimat köré tekertem, a hajába túrtam, és közel húztam magamhoz. Már csak pár centi volt a távolság az ajkaink között. Éreztem a lihegését. Őrjített az a távolság, és ezt ő is tudta, hisz egy féloldalas mosoly volt arcán, amivel tudatta, hogy azt a távolságot, csak én törhetem meg, ugyanis ő nem fogja. Farkasszemet néztünk, erre, hogy még jobban kínozzon, gyengéden alsó ajkamra harapott, majd még jobban megmarkolta fenekem. Eddig bírtam. Éhesen megcsókoltam, erre ő belemosolygott csókunkba, majd még éhesebben viszonozta azt. Mindketten akartuk egymást. Egyre jobban egymáshoz simultunk, majd hirtelen elindult velem, de se a távolságot, se a csókot nem szakította meg, majd ledobott az ágyra, és rögtön fölém helyezkedett. Két karja a fejem mellett volt, majd ismét beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Csak ruha választotta el egymástól testeinket. Hirtelen felült, az ölébe ültetett, és kínzóan lassan elkezdte lehúzni a felsőmet. Amikor teljesen megszabadított a bosszantó ruhadarabtól, csókokat kezdett adni a hasamtól felfele minden egyes porcikámig, míg fel nem jutott ajkaimig. Ekkor megszabadított melltartómtól is, majd visszafektetett, és a nadrágomat az alsóneműmmel együtt lehúzta. Már semmi sem volt rajtam. gyengéden elkezdte simogatni lábaim, majd egy ideig elidőzött a combomnál. Épp elért volna ahhoz a pontomhoz, mire lefogtam a kezét. Furcsállóan nézett rám, erre felültem lehúztam felsőjét. Leírhatatlan látvány tárult elém. Hihetetlen mennyire megedződött a felsőteste az elmúlt évek alatt. Látszik, hogy tényleg sokat edzett. Gyengéden elkezdtem simogatni kockáit, majd a válláig haladva folytattam a simogatást. A kíváncsiság hatására lejjebb haladt a kezem, egyenesen a nadrágján lévő dudorhoz, ami így nadrágon keresztül is elég nagynak tűnt. Halk morgás féle hagyta el a száját gyenge pontján való érintésem hatására, ami még jobban biztatott. Óvatosan lehúztam a nadrágját, így már csak egy boxer volt rajta. Az a bizonyos dudor még nagyobbnak tűnt. Jó érzés tölt el, hogy biztos lehetek benne, tényleg tetszem neki. Lassan elkezdtem simogatni a dudort, amitől hangja megemelkedett. Ekkor lehúztam róla, azt a maradék boxert, és lesokkoló látvány tárult elém. Bár eddig is képzelhettem nemi szerve nagyságát, de így.. Ki hitte volna, hogy nagyobb, mint a bátyjáé.. Óvatosan hozzáértem teste ezen tagjához, majd lassan kényeztetni kezdtem, amit nagyon is mondva élvezett. De még mielőtt a csúcsra érhetett volna, abbahagytam, majd a lehető legcsábítóbb hangnememben a fülébe súgtam: Érezni akarlak. Több se kellett neki, átvette az irányítást, és először óvatosan, majd egyre bátrabban belém helyezte nemi szervét, közben erősen magához szorított. Felemelő érzés volt. Ez volt életem első szeretkezése, és azt kívántam, bár  ez lett volna az első az aktusom, és nem az Itachival történt, erőszakolás.. Szapora nyögések hagyták el a szám, míg mindketten fel nem értünk a csúcsra, ráadásul kétszer is. Ezután még egy-két csókcsatát vívtunk, majd egymáshoz bújtunk, és így aludtunk el.